Névadónk

Gönczy Pál

Hajdúszoboszlón született 1817. december 26-án. Édesapja: Gönczy János városi tanácstag, gazdálkodó, édesanyja: Sári Judit. Elsőszülött gyermek volt a családban, kéőbb még öt testvére született. A helyi iskoláztatás után (elemi, gimnázium) Debrecen ősi Kollégiumának diákja lett, ahol bölcsészetet (filozófiát és jogot) tanult. Osztálytársa volt Arany Jánosnak, aki barátságukból eredően többször vendégeskedett Szoboszlón a Gönczy családnál.
21 évesen fejezte be tanulmányait, s Bihar-megye egyik településén Köbölkúton rektor lett. Állását azonban hamarosan házinevelősködésre cserélte előbb Köbölkúton, majd Gálospetriben. Nevelősködése során kertészeti, gazdálkodási tapasztalatokat és ismereteket is szerzett. Nem kerülték el a reformkor eszméi, s folyamatosan kereste a megoldásokat a korabeli népoktatás ezernyi problémájára.
27 évesen 1844-ben svájci tanulmányútra ment. Megismerkedett Pestalozzi (1746-1827) pedagógiai elveivel, annak gyakorlati megvalósításával.

Lakóhelye (Debrecen-Józsa) közvetlen szomszédságában 1845-ben országos viszonylatban is egyedülálló intézmény kezdte meg a működését: Zeleméri Árvanevelő és Gyámintézet Magyarország első árvaháza, melyet két földbirtokos Karap Sándor és Diószeghy Sámuel hozott létre és Gönczy Pált bízták meg az intézet vezetésével. Szabad kezet kapott, így a svájci mintára szervezett intézetben, ahol 12-22 éves fiúkat neveltek, a következő tantárgyakat tanulhatták: olvasás, írás, számtan, keresztény vallás és erkölcstudomány, természeti és gazdasági ismeretek, növénytan, földleírás, magyar történelem, nyelvtan és helyesírás, fogalmazás, csillagászat alapjai, ének és testnevelés.
Az intézet gazdasági-nevelési programjában fontos szerepe volt a földművelésnek (20 holdas gyakorló területet műveltek), de tanították a szabó, a cipész, asztalos és esztergályos mesterségeket is. Selyemhernyó tenyésztéssel is foglalkoztak.

A zeleméri otthon csak négy évig működött. 1849-ben a cári csapatok feldúlták, a növendékek szétszéledtek. Gönczy az 1848-49-esesemények során nemzetőrtiszt lett, majd a szabadságharc leverése után felesége, Végh Jozefina Gálospetriben lévő otthonába vonult vissza. 1950-52 között Szőnyi Pál pesti nevelőintézetében tanított.
1952-ben magán nevelőintézetet alapított nemesi gyermekek számára, melyet 1859-ben, amikor a pesti református gimnáziumot megalapították, átadott az egyháznak.

Az így alakult gimnázium igazgatója volt 1867-ig. 1867-től a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban tevékenykedett előbb, mint osztálytanácsos, később miniszteri tanácsos, majd államtitkár. Ezekben az időkben kiépítetlenek voltak a közoktatás szervezeti keretei, hiányoztak a tanügyigazgatási tapasztalatok, küzdeni kellett a feudális erők ellenállásával. A minisztérium azonban vállalta a népiskolai törvény megalkotását és elindítását a megvalósítás útján. Gönczy irányító munkája során elkészítette a népoktatás szervezetére vonatkozó útmutatásokat, szervezeti szabályzatokat, rendtartási nyomtatványokat. Munkájával megalapozta a közoktatási rendszer adminisztrációs szervezetét.

Új korszakot nyitott a szemléltető eszközök gazdagításában, emelve ezzel az oktatás színvonalát.
Pedagógiai koncepciójában eljut a tankötelezettség bevezetéséig.
A tanítósággal kapcsolatos elvárásai magas szintűek voltak.
Pestalozzi nyomán igen fontosnak találta a munkára nevelést. E törekvés realizálását a népiskolai gyakorlókertek létesítésével és a művelődési anyag bővítésével látta elérhetőnek.Pályájának 50 éves jubileumát 1888-ban ünnepelte. Ekkor már nem csak államtitkár volt, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Levelező tagja.

1889-ben 62 évesen nyugdíjba ment és Karácsondon (Heves-megye) lévő birtokára vonult vissza.Ott gazdálkodott 1892. január 10-én bekövetkezett haláláig.

1891. május 29-én írta unokájának, Gyulának címzett levelét, melyet adományként kaptunk a Központi Antikváriumtól iskolánk alapításának 150. évfordulója alkalmából.

Iskolánk 1994. június 11. óta viseli Gönczy Pál nevét, és őrzi, fejleszti pedagógiai örökségét.